Császárral szültem, nem szégyellem

császár-természetes-szülés

Császár versus természetes szülés. Elég megosztó a téma, még azok között is, akik még nem is szültek. És néha azok között is, akik nem is szülhetnek ( férfiak 🙂 ). Azokról nem is beszélek, akiknek már van tapasztalatuk.

A második szülésem után pár hete valaki megkérdezte, hogy fáj-e a sebem. Mondtam igen, hiszen ez egy komoly műtét, ráadásul még elég friss is. Mire a válasz : jó, én nem tudhatom, én normálisan szültem és nem felvágtak, mint téged.

Eléggé ledöbbentem a válaszon, de jobban végiggondolva az elmúlt két évben vagy ilyen visszajelzéseket kaptam vagy olyat, hogy az a lényeg, hogy jól vagytok és nem a szülés módja. Hogy őszinte legyek, sokszor azt sem értem miért fontos ezt tudni, hogy hogyan szült valaki. Magánügy.

Nekem az lenne a normális, ha az emberek elfogadnák, hogy ez is egy módja a szülésnek. De a legjobb lenne, ha megtanulnánk nem ítélkezni, amíg nem ismerjük az egész történetet.

Az első szülésem túlhordás, szülésindítás, pár óra vajúdás, rosszullét után lett sürgősségi császár. Nem a saját döntésem volt.A második császárom már annyiban a saját döntésem volt, hogy kértem, ha a kiírt napig nem történik semmi, akkor ne várjunk, legyen császármetszés. Egy kétéves gyerek mellett mindenki azt jósolta, indul az majd magától. Nem indult. Nem akartam ismét várni egy hetet, szülésindítást stb. . De a pocakom folyamatosan keményedett és az utolsó 2 hét már terhesség volt és nem áldott állapot. Bármennyire is kiváncsi voltam, hogy milyen lehet természetes úton szülni, a második gyerekem sem akart ilyen módon világrajönni.  Majd 20-30 év múlva pszichológusok drága pénzen kianalizálják belőlük az okot, hogy miért így jöttek a világra :-).

Mindig azt érzem, hogy aki bújtatva is, de kritizál a császár miatt, az azt gondolja ez a könnyebbik út. Nem az, itt és most jelzem :-). Illetve meg van róla győződve, hogy ettől ő most jobb anya. Nem ettől jó anya valaki.

Persze, ha minden komplikációmentes és egy újdonsült anyának van napi több órája pihenni, hogy lábadozzon, akkor lehet, hogy a könnyebbik út. Ezt sosem fogom megtudni. De melyik anyukának van ideje több órát a lábát lógatni otthon és pihenni? Pláne mindezt akkor, ha már van egy vagy két gyerekünk az újszülött mellett. De egy első gyereknél sincs napi több óra semmittevés 🙂

Szerencsés vagyok, mert az első műtét meg sem kottyant és gyorsan lábadoztam. 6 hetes kontrollon kimondottan meglepődött az orvosom, hogy milyen szépen gyógyult a seb.

Második műtétet már jobban megéreztem ( rosszullét műtét közben stb.), de tudtam legalább mire számíthatok műtét után ( első séta, első tüsszögés , először egyedül felkelni az ágyból). De itthon egy örökmozgó kétéves várt, akinek nehéz volt megmagyarázni, hogy anya még nem tud rögtön szaladni, könnyeden leguggolni stb. .

Egy percig nem éreztem magam soha rosszul amiatt, hogy nem természetes úton születtek a gyerekeim. Egészségesek, szépek és én pedig jól vagyok! De amiatt rosszul tudom érezni magam néha, hogy mi nők egymással hogyan tudunk viselkedni.

 

Nektek mi a történetetek?

Facebook comments

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.