Először gyerek nélkül?!

gyerek nélkül

Előbb-utóbb minden családban felmerül, vagy anyában vagy apában az igény, hogy pár órát, napot a gyerek nélkül töltsenek. Az interneten, könyvekben sokat és sokfélét írnak, hogy mikortól ajánlott és nem ajánlott, milyen hatással van a gyerekre néhány óra és nap a szülőktől távol.

Előre bocsátom, hogy a megoldást én sem tudom a tökéletes időpontra. Nálunk egy évesen volt néhány órát távol tőlünk, aztán másfél évesen aludt először családban valakinél a nagylányom. Ő akkor erre már érett volt. A most 16 hónapos, nagyon anyás fiam nem biztos, hogy nem venné észre, hogy nem vagyunk együtt egy napot. Szóval komoly dilemmát okoz a kérdés önmagában is, még ha ismerjük is a gyerekünket. Aztán ott van a probléma még, hogy kire is bízzuk a gyereket. Nagyszülőkre, akiket ritkán lát esetleg, de ők meg nagyon vágynak rá? Vagy barátokra, ahol hasonló korú gyerek is van és eggyel több gyerek nem is gond? És akkor még nem is beszéltem a szülők, főleg anyukák, lelki vívódásáról, hogy hogyan is lesz ez az egész, amikor az előző hónapokat, éveket napi 24 órában együtt töltötték a gyerekkel. Vajon a gyereket vagy a szülőt viseli meg jobban az elválás pár napra?

Lassan 4 éve maximum egy esti program erejéig voltunk távol a gyerekektől, de most már apában felmerült az igény, hogy mi lenne, ha ez néhány nap is lenne. Hónapok óta megy a beszélgetés arról, hogy akkor idén tavasszal pár napig a gyerekek nagyszülőknél maradnak, mi pedig kicsit kimozdulunk a komfortzónánkból és gyerekek nélkül utazunk. Nem állítom, hogy bennem nincsenek kétségek, hogy ugye nem süteményt esznek majd egész nap, isznak-e majd eleget és ugye csak vizet, hogyan lesz az esti lefekvés, elég meleg ruhát vesznek-e fel, amikor kint játszanak stb.?

Főleg, mi anyukák hajlamosak vagyunk még bűntudatot is érezni, akár csak egy pár órás elválásnál is. Nem is beszélve pár napról. Nehéz ezen túl lendülni, de Vekerdy Tamás szerint „élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza” a gyerekek. Arról pedig, hogy miért kell és jó, hogy anya és apa végre együtt tudjon kikapcsolódni és pihenni, arról oldalakat lehetne teleírni.  De talán a legfontosabb, hogy azzal, hogy ők szülők lettek, nem szűntek meg egy párnak lenni. Ezért pedig, hogy ez így is maradjon, tenni kell.

Hasznos lehet, ha a következőket összeírjuk annak a személynek, aki a gyerekkel marad:

  • A gyerek napirendjét: mit, mikor esznek, mikor alszanak.
  • Esti lefekvés menetét.
  • A összekészített gyógyszereket (C-vitamin, köhögés csillapító, lázcsillapító stb. ) hogyan kell adagolni.
  • A gyerek okmányait, TB kártyáját mindenképp hagyjuk ott a gyerekkel!
  • Készíthetünk kedvenc listát is, nagy sírások, esti lefekvés idejére: kedvenc mesekönyv, cumi, takaró, alvóállatka stb.
  • Ételek, amiket szeret a gyerek, és amiket nem. Esetleges ételallergia, ami nekünk már természetes, de lehet, hogy a felvigyázó személynek nem az.

 

És hogy a gyereknek is könnyebben teljen ez a pár nap:

  • Előre megbeszéljük, hogy mikor fogunk telefonálni, skypeolni minden nap : reggeli után, lefekvés előtt… És ehhez tartsuk is magunkat, mert a gyerek számítani fog rá.
  • Hosszabb utazás esetén, akár össze is írhatjuk a gyereknek, hogy melyik nap mit tervezünk csinálni.
  • Naptár, amelyben látja a gyerek, hogy hányat kell még aludni, hogy anya és apa hazaérjen. Főleg kisgyerekeknél gond, hogy az idő fogalmával nincsenek még tisztában és nem értik, hogy holnapután, 3 óra múlva.
  • Apró kis üzenetek a gyerek könyveiben, ruhái között, amelyeket vagy ő vagy nagyszülő felolvashat neki.

 

Nektek mikor volt az első pár napos vagy hosszabb utazás gyerek nélkül?

 

A fenti írás  megjelent a Kidsoasis oldalán is.

 

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.