Első napok két gyerekkel

két-gyerek-hetkoznap

Nem szépítem, hosszú volt az első hét, amikor először hárman maradtunk itthon. Voltak szép és nagyon fárasztó pillanatok. És nagyon tanulságos felismerések a kétévesemmel és magammal kapcsolatban is. Talán a legnagyobb ilyen felismerés, hogy az ember teljesítőképessége végtelen. És ugyanakkor véges is 🙂

 

hétfő, október 3.,

1.30 ébred a gyerek, de nem nyöszörögve, hanem rögtön hangos sírással. Rohanok a gyerekszobába, nehogy a nagyot felébressze. Majd sietve a nappaliba etetni megyünk, ahol 20 perc után kiderül hosszabb időt fogunk tölteni. Nem sikerül büfizés után a visszaalvás, sőt még be is kakil. Gyors pelenkacsere, majd sétálgatunk le-föl a nappaliban és azon agyalok, hogy az este látott filmben Philomèna miért vár 50 évet, hogy megkeresse a fiát. Van időm gondolkodni, mert majd 2 órát vesz igénybe, hogy visszaaludjon.

5.30 megint etetés, de most gyorsan visszaalszik es 6 órakor én is ismét ágyban vagyok. Bár már kiegészülve, mert a nagy felébredt és átjött közénk aludni.

9.00 mire a kicsi ébred, már túl vagyunk a reggelin, zuhanyzáson  és öltözködésen és hullafáradtan zuhanok a kanapéra a következő etetéshez.

11.00 egy rövid alvás a kisebb részéről, addig tudok a naggyal játszani, de már megint etetéshez készülődünk. Közben a nagy is éhen akar halni. Melyik kezembe harapjak???

13.00 mindketten ágyban és alszanak. Hallelujah!

14.15 eddig tartott a szünet, vége a sziesztának, nagy felébredt.

16.00 ébred a kicsi is. Eddig volt időm vacsit készíteni és a naggyal játszani. A fejem leesik a helyéről a fáradtságtól. Némi nyűgösködés a nagy részéről, hogy tegyem már le Márkot! Nem teszem le.  Közben pedig azon gondolkodom, ez most már mindig így lesz? Befut a babysitter. Így etetni már a hálóban nyugalomban tudok és el tudom intézni az elmaradt utalásokat, emaileket stb. és alszom is fél órát 🙂

18.15 etetés némi alvás utàn; már a nagy is éhen akar halni, neki is adom a tejitalt. 10 perc múlva apuka is megérkezik és jutok némi extra levegőhöz, amíg a naggyal passzolgat a nappaliban.

19.30 extra szoptatás vagy egyszerűen csak bújna anyához.

20.45 a nagy már ágyban, lassan el is alszik. Kicsi is evett, de jön a pelenkacsere és átöltözès: bekakilt 🙂

21.15 ágyban és alszanak a kiskorúak. Mit is kezdjen két fáradt szülő az estével? Annyi a lehetőség 🙂

22.00 kidőlök és megyek aludni.

 

két-gyerek-hetkoznap
Két gyerekkel a hétköznapok

 

kedd, október 4.

 

2.00 el sem hiszem, eddig aludt. Napról napra jobb a helyzet. Fúj a szél kint nagyon. Hosszú lesz a tél, ha már október elején be kell kapcsolni a fűtést. Vagy rövid volt a nyár, mert május elején is bekapcsolt a fűtés időnként. Május eleje….még Portugàliában voltunk. Ráérek nosztalgiázni, mert megint nem tud visszaaludni rögtön, de most elég egy óra altatás. Közben az jut eszembe, hogy mit csinálhat, akinek ikrei vannak. Mi történik, amikor az egyik vissza tud aludni etetés után, a másik gyerek nem? Hogy szakad anyuka két felé?

5.30 megint etetés, de most fél óra múlva már ágyban vagyok.

8.30 apa már elment, nagy felöltöztetve, kicsi is ébredezik. Még van pár percem zuhanyozni, öltözködni nekem is. 5 egész perc jut ma saját magamra. Ezt is meg kell becsülni.

11.15 egészen eddig kicsi aludt és a naggyal játszottam. Hihetetlen milyen boldogságban úszik és már nem is anyának hív, hanem anyucinak.

14.10 felébredt a nagy, majd pár percre rá a kisebb is. 20 percig aludtak együtt. Ez is valami.

18.00 ismét 2 egész óra jutott a nagyra, ami azért is klassz, mert szakad az eső és vasárnap óta nem voltunk kint. Becsavarodik a nagy,de hogy őszinte legyek én is nemsokára a szobafogságtól. Bekapcsolom a tv-t és főzős műsort keresek. Apa nemsokára megérkezik és megment.

19.00 vacsorázunk. Kicsi is, bár ő csak hüppög a hordozóban. Nem érti miért nincs valaki kezében, miért van száműzve.

20.50 nagy alszik, kicsi evett, büfizett es bekakilt. Peluscsere és altatás. 21.30-kor már be is tudjuk tenni a kiságyba. Tv-ben NFL meccs, hisz már megy a szezon, de egy Aranyélet epizódot azért megnézünk. 50 perc kikapcsolódás a valóságból. Kell ez most, mint egy falat kenyér.

23.00 kidőltem

 

szerda, október 5.

2.00 etetés, de mire a kiságyba teszem, csuklani kezd. Persze felébred. Ilyen nincs, itt volt a lehetőség, hogy gyorsan visszaaludjon és én is. Mit ronthattam el? Tovább kellett volna büfiztetni? Vagy magasabbra kellett volna a vállamon tenni? Vagy már etetés közben is kellett volna büfiztetni? Vagy mit???? Újabb 1 óra álombaringatás.

6.00 etetés és ébredés. Az én cuki gyerekem tágra nyitott szemekkel böngészi a hajnalt. Tetszenek neki a fények. Megértem, de azért még aludhatnánk egy kicsit.

7.30 kicsi kidől, többiek ébrednek. És mi lesz anya alvasával???

10.00 eddig tart az édes nyugalom. Nagy önfeledten szaladgál a lakásban, amikor a kicsi hüppögve ébred. Szerencsére 20 perc szopizás és némi játék után elalszik.

11.15 érkezik a védőnő a megbeszélt vizitre. Irigykedve hallom, hogy Toszkánába utazik 10 napra. Eszembe jut, amikor 3 éve mi jártunk ott: hátizsákos, csavargós 2 hét felhőtlen boldogság, amikor a legnagyobb gondunk az volt, hogy mit, mikor és hol együnk, nézzünk meg, kavicsos vagy homokos legyen a srand és milyen stílusos a bérelt kis Fiat …..most meg az a legnagyobb gondom, hogy eleget kakilt-e a két gyerek 🙂

12.30 alszik mind a két gyerek. hihetetlen boldogság és így végre én is tudok egy kicsit aludni. Bár képtelen vagyok bepótolni az éjszakai nem alvást, de jobb mint a semmi. De az is igaz, hogy 20-30 percnél többet nem is tudok napközben aludni, valahogy így vagyok kódolva.

14.00 ébred a nagy, játszunk , mesét olvasunk, amíg a kicsi is felébred. Kicsit jót is tesz a lelkiismeretemnek, hogy van egy teljes óra, amit vele tudok tölteni. Közben fél szemmel látom, hogy a konyhában is rendet kellene tenni, de azt majd később. Ráérek még.

15.15 ébred a kicsi, peluscsere mert nyakig kakis. De legalább kakilt :-). Etetés, közben fél szemmel figyelem, ahogy a nagy szétkapja a nappalit. Pillanatok alatt beborít a könyv és játék a kanapén ülve.

17.10 megint esik vagy inkább még mindig. Ismét etetek, kirakózok félkézzel, Micimackós könyvet olvasok és próbálom megúszni, hogy a nagyobb rá ne essen a szoptatós párnára. Túléljük.

17.45 ismerős anyuka elviszi a nagyot kicsit szaladgálni az ő két gyerekével.

18.30 megint szoptatás. Bárcsak 10 perc. Megjött apa.

19.55 apa megy futni, nagyobb zuhanyzik, mert kettőt nem tudok fürdetni. Kicsi kidől 15 percre, ami elég ahhoz, hogy a nagy lezuhanyozzon, fogat mosson és összebújjunk egy kicsit. Anya meséld a motorosat -hangzik fel a szokásos mondat, mint pár hete, amikor még csak hárman voltunk. Anya mesél.

21.25 kicsi is ágyban, csendes az este nagyon.

22.55 én is ágyban, pár oldal elolvasása után alszom is. Nincs energiám többre, de ha megkérdeznék mit is olvastam, hát zavarban lennék.

csütörtök, október 6.

 

00.45 biztosan rosszul látok és hallok. kisebbik hangját hallom a bébiőrön keresztül. Biztosan nem  éhes, várok, hátha nem. 10 másodperc múlva már üvölt, ezek szerint éhes. Etetek megint.

3.35 ébredés újra, etetés, de közben a nagyot hallom osonni a lakásban a hálónk felé. Remek, ő is felébredt. Kicsi büfizik, csuklik és ismét ébred. Már rosszat sejtek, nem lesz egyhamar alvás. Egy órával  később kiköltözöm vele a kanapéra, hátha ott abbahagyja a sírást. Hasfájós lehet vagy mi a gond???

7.30 csoszogásra és égtelenül zsibbadó karokra ébredek. Csendes szuszogás a mellkasomon…..ezek szerint elaludt ő is. Hiába, anya kellett megint hajnalban. Gyors etetés, apa foglalkozik a naggyal. Utána öltözés, pelenkacsere, zuhany es 9 órakor újra ágyban a kicsi.

9.30 fekszem a naggyal a kanapén és jégelem a műtéti hetet. Reggelre duzzanat  lett fölötte es meg fáj is.

11.30 dél körülre ígérte magát a gyerekorvos. Addig kellene etetni mindenkit. 12.30-kor fut be, gyors infó az oltásokról, vitaminokról stb. . Megnyugtat, másnak sem megy könnyebben több gyerekkel. Ő már csak tudja, legalább 5 van neki.

13.15 alszanak. Csend van és nyugalom.

13.35 felebredt a kicsi. Meg sem lepődöm, éhes.

14.30 nem esik, nem fúj, fogom a gyerekeket és elsétálunk a pékségbe. 4 napja nem voltunk kint levegőn, leginkább én érzem hiányát és kezdem megérteni miért vezet depresszióhoz az otthon-ücsörgés. Egy óra a levegőn csodákat tesz, velem és a két gyerekkel is. Nagy lelkesen nézi a sarkon az építkezésen a markolókat, kicsi bealszik a hordozóban rajtam. Én pedig mint a hülyegyerekek vigyorgok mindenkire. És vissza is mosolyognak, amivel a lehető legtöbbet tehetik értem. Persze van aki megáll, mert tudja mi van a csomagban rajtam. Kíváncsiskodna egy kicsit, főleg idősebb nénik, de nem látnak semmit a gyerekből. Mellettünk elsétáló kétgyerekes anyukával pedig cinkosan egymásra mosolygunk – az ő kisebbje már vagy fél éves is lehet. El tudja képzelni szerintem, mekkora öröm lehet kint lenni levegőn egy kicsit.

17.00 szoptatás, meseolvasás és egy kis Bogyó és Babóca is belefér  tableten. Bár nem szeretem, ha a nagy nézi, de pár hónapja néha engedünk neki.

18.40 megint etetés, közben a nagy is eszik valamit. Egyedül. Ennek örömére tiszta morzsa minden 🙂

19.45 indul a fürdés. Apa kollégát búcsúztat, szóval egyedül vagyunk. Hál istennek nyugodtan, csendesen telik az este, hárman bújunk az ágyban lefekvés előtt. Kicsi is nyugiban kibírja, amíg elmondok egy mesét. Idill van, ha csak 10 percig is. Ilyenkor azt gondolom, hogy van fény az alagút végén.

21.15 alszik a kicsi is én pedig úgy döntök, hogy tv-t bámulok. Főzös műsor, azon nem kell gondolkodni.

22.10 már ágyban és ismét nekifutok a könyvemnek, hátha haladok. Két oldal.

péntek, október 7.

2.30 úristen, mi történhetett, hogy eddig aludt a gyerek. Etetés közben van időm azon rágódni, mi történhetett csütörtökön, amiért ilyen jól aludt. Mit kellene holnap is így csinálnunk??? Ébred büfizés közben, csuklani kezd és kezdődik a hajnali nem-akarok/tudok-visszaaludni műsor. Most nem sétálgatunk, rögtön megyünk a kanapéra, magamhoz húzom. Hüppög és sír hosszasan, én valahol félúton bealszom. A nagyot hallom, ahogy átmegy a héószobánkba és érdeklődik hol van anya. Szerencsére megnyugszik, amikor szólok, hogy mindjárt megyek. Legalább ő alszik.

7.10 zsibbad a karom, még mindig a kanapén vagyunk. Kicsi rajtam alszik. de legalább aludtunk pár órát. Lassan ébred mindenki, nagynak a tejital már bekészítve és pár perc múlva boldog mosollyal az arcán robog is a kanapé felé. Puszi a kicsinek és kérdi, hogy hol van a reggeli. Szoptatok, mert kicsi is felébredt időközben.

8.00 gyors készülődés, mert nem fúj és esik. Ruhákat már összekészítettem tegnap ( és ahogy a héten minden nap), csak zuhanyozni kell és öltöztetni a gyerekeket, aztán 8.50-kor indulás minioviba. Útközben nagy azt mondogatja, anya nem marad ott, de amikor odaérünk megszeppen és közli, anya nem megy sehova. Szerencsére pénteken csak miniovi van és kevesen vagyunk. Kicsi útközben bealszik és 11.30-ig nem is ébred. Ráérek lotyogni egy kicsit anyukákkal  a szokásos gyerekes témákról illetve arról, hogy mit csináltunk, hogy ilyen tervszerűen összejött a két gyerek, amikor szerettük volna. Bárcsak tudnám. Persze van rá elméletem, de elég nehéz ezt olyannak elmagyarázni, aki 2 éve próbálkozik a kistestvérrel, de nem sikerül és már kicsit ki is ábrándult az egészből.

11.30 gyors etetés még a minioviban, aztán irány haza, hogy a nagy is ebédeljenSikerül 3/4 1 órakor mind a kettőt ágyba tennem és alszanak is majd egy órát egyidőben. Szusszanok egy nagyot, persze álmos nem vagyok. Fekszem a kanapén és csak nézem a plafont. De végül is ez is pihenés.

14.15 ébred a nagy és a kicsi is szinte egyidőben. Etetés, meseolvasás, kirakózás egykézzel a naggyal. Elég hosszú etetés és egy óra múlva némi sétálgatás után kicsi ki is dől és alszik egy órát. Van időm egy gyors instant fürdő takarításra és beindítani a porszívót. Persze előtte még felszámolom a nappali közepén felhalmozott játékkupacot.

16.15 Gyors etetés és még lemegyünk sétálni egy kicsit, ha már jó idő van. Mire hazaérünk húzodik a sebem, lehet hogy még nem kellett volna csatos hordozóban egy órát sétálni vele?

18.00 Etetés és majdnem bealszom én is. Apa is hazaér időben és így kicsit tehermentesít, amíg az elalvással küzdök. Valószínűleg most érzem a heti fáradtságot. Most már lehet(ne) lazítani egy kicsit, csak ki kell találni hogyan csináljam.

19.10 még egy gyors szoptatás és vacsora, majd irány fürdetni.

20.40 nagy már ágyban, kicsi eszik az apja ölében. 20 perc múlva már alszik. Én is majdnem, de valahogy megint túljutok a holtponton és 11 óráig ébren vagyok. Meg lesz ennek még a böjtje hajnalban, amikor sétálgatok a nappaliban, hogy a kicsi végre aludjon. de ezen majd rágódom akkor. Most  végre van időnk 3 mondatot váltani egymással felnőtt témákról, nemcsak a kaki színéről, a napi hisztikről stb. …..

 

 

 

 

 

Facebook comments

Ez is érdekelhet

2 hozzászólás

  1. Viszont milyen szép időszak. Nalunk a harmadikkal vagyok itthon, aki fel eves. Hat minden nap oda kell figyelnem, hogy ne csak a fáradtság jusson eszembe eloszor, ha megkérdik hogy vagyunk. Kitartást! Lesz ez jobb is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.