Gyereket vagy magadat neveled?

gyereknevelés

Mindig azt gondoltam, hogy gyereket nevelni könyvből nem lehet. Aztán megszületett a lányom és rájöttem, hogy gyereket nevelni nem, de saját magamat igen. És kell is időnként!

 

Megértettem, hogy a gyerek azt a viselkedést fogja utánozni, amit tőlem és az apjától lát. És nem azt, amit mondok neki. Vagyis előbb-utóbb szembesülnöm kell a saját magam viselkedésével, reakciójaval adott helyzetekben és hogy ezt szeretném-e viszont látni a gyerekemnél. És hát vannak helyzetek, amikor meglepődök azon, hogyan reagál a gyerek és rájövök, hogy ezt bizony tőlunk, apától és tőlem látja.

Ismerős az érzés, hogy egy-egy vita, veszekedés után a saját szüleinkkel megfogalmazódott bennünk : Na, ha gyerekem lesz, ezt én biztosan nem így csinálom majd. Aztán gyerekünk lesz és pontosan ugyanúgy csináljuk, ahogy anno láttuk.

Én például nagyon sokáig hajlamos voltam konfliktuskerülésre, mert ezt láttam otthon. Aztán felnőtt lettem és rájöttem, hogy ez  nem mindig  jó és nekem kellett kitalálnom, hogy hogyan tudok ezen változtatni. Aztan gyerekem lett, viszontláttam és látom a gyerekem viselkedésében az én viselkedésem és tudom, mi az, amit nem szeretnék továbbadni.

Nekem kell elsősorban változnom, hogy a gyerekeim majd másképp reagáljanak a világ dolgaira. Ami azért is nehéz, mert közelebb vagyok a negyvenhez mint a harminchoz és azt mondják, nagy dolgokban már ilyenkor nem változik az ember. De a gyerekért muszály 🙂

És mielőtt belepusztulnánk, hogy tökéletes szülők legyünk, mert abban nem hiszek hogy van ilyen, de az apró-kicsi változásokban igen : elkezdtem olvasgatni gyereknevelés ( szóval felnőtt-nevelés témában) és rájöttem, hogy vannak egészen jó könyvek.

Ezek az én kedvenceim:

Adele Faber – Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgass úgy,hogy  elmesélje

“Praktikus, életszerű, szemléletes tanácsokat ad a mindennapokra, hiszen minden fejezet végén képregény és táblázat foglalja össze az elméletet. Hatékony alkalmazásával könnyebben segítjük gyerekünket az önállósághoz, az érzéseik feldolgozásához. Szülőként megtanulhatjuk a dühünket úgy kifejezni, hogy közben ne bántsuk és alázzuk meg gyermekünket. Arra is kapunk tanácsokat, hogyan dicsérjünk, ezáltal a szülői eredményességünk is jobbá válik.”

Előbb-utóbb mindencki cuki gyereke eljut arra a szintre, hogy ki tudja akasztani a szülőket és erre a legtöbb szülő reakciója, düh, harag, frusztráltság hogy nem tudja kezelni a gyereket, türelmetlenség, non stop NEM-NEM-NEM a reakció mindenre mind a két féltől stb. . Ha belátjuk, hogy azzal hogy a gyereket büntetjük, nem jutunk előre, csak egyhelyben topogunk és csak az erőfölényünket fitogtatjuk.  Szeretnénk nem agresszívan megoldani a problémákat, akkor ez a könyv nekünk való.

Akit a könyvnél jobban érdekel a téma, az Értsünk szót oldalon további információkat talál. És a könyv alapján készült tréningen is részt vehet.

gyereknevelés
Szeretni, csak jól lehet

Vekerdy Tamás – Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Olyan 1 éves lehetett a lányom, amikor a könyvet kölcsön kaptam és jó néhány dologra kaptam választ a könyv segítségével. Nehéz volt letenni és voltak olyan részek, amit kétszer is átolvastam és voltak nagy “aha” megvilágosodások is, hogy ez és ez miért úgy történik, ahogy.

Egyébként is azt gondolom, hogy manapság Vekerdy megkerülhetetlen, ha a témában olvasgatunk. Lehet szeretni és nem, de számomra nagyon meghatározó a véleménye.

“Minden szeretetben ez az alapkérdés: őt szereted-e vagy magadat, a vágyaidat benne?”

A könyv különböző eseteken keresztül veszi végig azokat a kérdéseket, amelelyek szerintem óhatatlanul felmerülnek gyereknevelés közben ( ha nem is direkt módon, mert mi találkozunk a problémával, de baráti-ismerősi körben biztosan szembe jönnek ezek a kérdések ): hogyan dícsérjük a gyereket, el lehet-e rontani/kényeztetni egy gyereket a ‘sok’ szeretettel, verés, divatos gyereknevelési irányzatok stb.. Nehogy megijedjen bárki, a könyv nem tudományos, éppen ellenkezőleg nagyon olvasmányos, élvezhető. Életszerű példákon, történeteken keresztül járja körül a fenti témákat.

Alapvetése a könyvnek, hogy veszem a fáradtságot és megsimerem a gyerekem és elfogadom olyannak, amilyen. És ha más nem is maradd meg bennünk olvasás után, legalább ennyi legyen. Legyünk nyitottak és toleránsak!

 

Kim John Payne : Egyszerűbb gyermekkor – Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket?

A könyv tulajdonképpen arról szól, hogy egyszerűsítve az életünk minden területét, a gyerekünk életét tesszük egyszerűbbé. Azt, hogy mi tlehet egyszerűsíteni, tulajdonképpen csak egy ajánlás a szerzőtől és mi magunk dönthetjük el, hogy ebből mit valósítunk meg. Mi az ami a mi életünkben kivitelezhető és mi az ami, nem.

A könyv nem arról szól, hogy ha holnap ezt és ezt teszem, akkor a gyerek boldogabb lesz másnaptól. De jó is lenne, ha így működne ez az egész 🙂 . A könyv olyan megoldásokat, ötleteket, tanácsokat kínál, amelyekkel lassan, de biztosan hosszútávon a saját életünkön keresztül változást érhetünk el a gyerekünk életében is.

Az egyik kedvenc témám, hogy valóban szükségünk van-e és a gyereknek is szüksége van-e 4 szekrény ruhára? Minket is csak frusztrál, hogy tele a szekrény, de nincs egy ruhánk, amit felvehetnénk. A gyerekeket is frusztrálja ez a felesleges bőség. És ezen a példán tovább haladva, többeknek ismerős lehet a reggeli öltözködés körüli mizéria, aminek csak veszekedés a vége. Helyette lehetne a gyereknek 2 alternatívát kínálni és abból válasszon. Így megmarad az ő döntési szabadsága is és a mi idegrendszerünk is könnyebben kezdheti a reggeleket.

 

Jane Nelsen – Pozitív fegyelmezés

Másfél éves lehetett a lányom, amikor egy nap egyik kezét csipőre téve, a másik kezét erőteljesen rázva azt mondogatta, hogy : nem,nem, nem, nem szabad, hagyd abba. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy pontosan azt csinálom, amit a szüleimtől láttam. Nem mintha az rossz lett volna, amit láttam, de tény és való, hogy amikor már kifogytak az ötletekből a sok-sok nem, nem, nem után, akkor jött a büntetés : nem mehetsz ma el itthonról délután, nem mehetsz a barátnődhöz, nem játszom veled stb. És jöhetett volna a verés, lelki terror stb.  is ( ahogy nagymamámnál volt kukoricán térdeplés, lefekvés mese nélkül stb. ).

És ha épeszű ember ezt végiggondolja, akkor be kell hogy lássa, hogy adott pillanatban az nagyon jó megoldás, ha megbüntetem a gyereket, de legközelebb ugyanez fog történni. A gzerek vagy hevesen tiltakozik majd valamilyen úton-módon ( amivel megint valami büntetést fog kiváltani belőlem) vagy egyszerűen előbb-utóbb ‘megadja magát’. De csak azért, mert félni fog tőlem, a büntetéstől.

“Honnan vettük azt a bolondos ötletet, hogy ha azt akarjuk,hogy gyermekeink jobban viselkedjenek, ahhoz az szükséges, hogy először rosszul érezzék magukat.” Dr. Jane Nelsen a Pozitív Fegyelmezés megalapító tagja

A könyv büntetés helyett próbál olyan eszközöket mutatni, amivel a gyereket együttműködésre lehet bírni. Persze ebben a módszerben is vannak korlátok és nem lehet mindig, mindent. Ez a módszer is fegyelmez, de olyan módon, hogy a gyerek személyisége fejlődjön  és a kettőnk kapcsolata is pozitív irányba mozduljon el.

Azt ne várja senki, hogy rövidtávú, azonnali megoldásokat kap kézbe. Ez olyan módszer, ahol magunkon is dolgozni és töprengeni kell . Nem is keveset 🙂

Ha többet olvasnál a pozitív fegyelmezésről, akkor itt megteheted és akit nemcsak a könyvből tanulna a módszerről, annak szerveznek tanfolyamokat is, ahol azt gondolom mélyebb tudást lehet kapni, mint csak a könyv olvasásásval is.

 

 

Nekem nagy felismerés, mióta gyerekeim vannak, hogy van még hova fejlődnöm türelem terén és az aktív hallgatást is gyakorolnom kell. Szóval van még mit tanulnom. És Te mit tanultál meg magadról, mióta gyereked van?

Facebook comments

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.