A lét elviselhetetlen könnyűsége : óvodába megy a gyerek

Óvoda

Három éve augusztusban mondták először, hogy gyorsan elrepül az idő és 3 év múlva már mi is oviba járunk. Hónapok óta könnybe lábad a szemem, ha erre a szeptember elsejére gondolok, hiszen még csak most volt, hogy a műtőben megmutatták a gyerekem és hova tűnt az a három év.  Óvoda, óvodakezdés : sok anyukának már a szavak hallattán is görcsbe rándul a gyomra, hiszen nagy változás ez mindenki életében. A gyerekeket megpróbáljuk mindenféle módon felkészíteni, de Te hogyan éled meg?

 

Innentől kezdve, már nemcsak az enyém az én cuki,  egykor kunkori hajú cserfes kislányom, hanem majd bújik az óvonénihez, dadusnénihez és az éppen aktuális barátnőjével akar majd inkább délutánonként játszani. Persze azért esténként a sűrű napirendjébe majd anya is belefér, legalább a lefekvés idején néhány percre. És ha erre gondolok, a szívem szakad meg, minden másodpercért, amit az elmúlt 3 évben külön töltöttünk.

De másrészről nem ámítom magam és más se tegye, várunk is mindannyian erre a pillanatra, amikor egy kicsit felszusszannunk ebből a háromévnyi csipkerózsika álomból. Aki visszamegy dolgozni, az várja végre a felnőtt kapcsolatokat és beszélgetéseket és hogy ne csak Bogyó és Babócából, csúszdázásból, homokozásból és véget nem érő játszótéri anyukás eszmecserékből álljon az élet büfiről, ki nem bújt fogakról, szupinált cipőről és hisztikezelésről. Aki még marad otthon, mert van kisebb gyerek, az azt reméli hogy most majd aztán jut idő a kisebbre is, hiszen szegény az elmúlt 1-2 évben azért sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint az elsőszülött anno. Ha esetleg a kicsi még többször alszik napközben, anyukának lesz több ideje saját magára vagy csak egyáltalán 5 percre leülni és rendesen befejezni a reggeli kávét és nem este 6-kor mikróban többedjére melegítve meginni.

Szóval, amikor arra a bizonyos elviselhetetlen könnyűségre vágyunk, hogy a gyerek oviba megy és majd lesz egy kis nyugalom, közben a szívünk törik össze, mert tudjuk, hogy valami véget ér. Pláne, ha első gyerek megy oviba. Vége az álmos, nyugodt, lustálkodós reggeleknek, amikor nem kellett időre rohanni, ráértünk, akár az egész délelőttöt pizsamában tölteni otthon, hideg reggeleken ki sem kellett mozdulni otthonról, ha nem akartunk. Nem ismertük hírből sem a komolyabb betegségeket és a gyerekorvost is alig-alig láttuk 3 év alatt. Innentől kezdve nemcsak a mi életünk egy mókuskerék újra, de a 3 évesünk mókuskereke is most indul el.

Szóval, akinek most megy a gyereke oviba, szedje elő a szép emlékeket az első három évből és csendesen morzsoljon el néhány könnycseppet az óvoda udvarán, hogy bár már nagyon vártuk az óvodakezdést, azért ez mégis csak valami nagyon jónak a vége.

Aki pedig még benne van ebben a három évben, az értékelje nagyon a lehetőséget, hogy van ennyi időnk közösen. És amikor a gyerek sírva nem eszi meg az uzsonnát, mert ő mást kért vagy üvöltve hisztizik az utcán, mert ő nem ebben a cipőben akart sétálni jönni, akkor jusson eszünkbe, hogy eljön a búcsú pillanata is : egyszer majd a mi gyerekünk is óvodába megy. Ma éppen az enyém.

 

Te hogyan éled, élted meg az óvodakezdést a gyerekeddel?

Facebook comments

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.