RÓLAM

Judit vagyok, a blog írója. Ahogy a rövidebb bemutatkozásban írtam, anya és családszervező. De ez nem teljesen fedi a valóságot, mert mindig éppen az vagyok, ami kell, amire szükség van.

Ha kell  anya, ha kell társ, ha kell barát, ha kell akkor kreatívkodom és ebből a kreatív igényből született meg a blog. Eredetileg közgazdász végzettségem van, de már gyerekkorom óta kerestem a lehetőséget a kreatív megnyilvánulásra: babaruhát varrtam; szerkesztettem az iskolai faliújságot; lelkesen vártam, hogy mikor kerül hozzám az osztályalbum, hogy valami maradandót alkossak; főzőtanfolyamra  jártam és varrni tanultam stb. . Majd évekig ezt a kreatívkodást utazással éltem ki magamból, hogy megtörjem a rutint a szokásos mókuskerékben és két éve jött a blogötlet. Bár az inkább napló volt és fényképes bizonyítéka annak, hogy klasszul megvagyok a gyerekkel itthon.

2015 tavaszán kezdtem webdesignt tanulni és ennek a blognak az ötlete akkor jött, amikor a vizsgamunkát készítettem. Mára pedig ez a blog lett 2 gyerek mellett felnőtt életemhez a kapocs. Ezen keresztül igyekszem folyamatosan olvasni, tanulni a témában.

Szóval a szervezés, rendszerezés a logisztikából jött; a kreatívkodás az elmúlt jónéhány év tapasztalatából. Lelkesen találom és próbálom ki azokat az ötleteket, amelyek könyebbé, átláthatóbbá, egyszerűbbé teszik a mindennapokat, hogy minőségi időt tölthessek a családommal, barátokkal, hobbijaimmal. Ezeket a tapasztalatokat szeretném megosztani veletek, mert hiszem, hogy két( és akár több) gyerek meellett is jut idő mindenre, amire szeretnénk, csak ügyesen kell gazdálkodni az időnkkel, energiánkkal.

Nincsen szervezési, ötletelési, praktikussági végzettségem, egyszerűen csak nyitott szemmel járok, érdekelnek az új dolgok és lelkesen jegyzetelek, tanulok valami újat minden nap.

A gyerekek előtt a kikapcsolódás az utazás volt, Rudasba járni a barátokkal, bortúrákra járni, bicajozás, kreatívkodás amatőr szinten stb. . Ezekből próbálok átmenteni időnként a gyerekes életembe ezt-azt.

 

Kozma Judit
Kozma Judit / fotó: Kaposvári Krisztina

 

Facebook comments